Villanykörték és remegő térdek

Lehetséges, hogy a férfiak félnek az önálló nőktöl? Bár ezt nyilván nem vallanák be. Igazi pasik akarnak lenni az erős nők mellett is. De tény hogy sokan ösztönösen nem képesek erre.

Gyakran találtam magam abban a helyzetben, hogy egy (először kiváncsi) férfi gyorsan elvesztette érdeklődését irántam, mint nő iránt, miután meghallgatta a történetemet, amire igazából büszke voltam és úgy gondoltam inkább benyomást keltő mint elijesztő. Kiváncsian végighallgatják, sokat kérdeznek, de végül sarkon fordulnak és elkezdenek flörtölni egy bambiszemű nyuszival, aki naivan mosolyog rájuk.

Aztán egy férfi haverom egyszer így kommentelte a beszámolómat: “Az a helyzet, hogy te ilyesztően vagány és önálló vagy”. És akkor leesett a tantusz! Van egy nagyon fontos dolog, amit nem értettek meg a srácok: Én sosem kértem, hogy az életemben mindennel egyedül kelljen megküzdenem. Inkább úgy volt, hogy az idő csak haladt előre, nekem meg össze kellett szednem magam.

Jelenleg ez már a harmadik ország, amiben élek, a kilencedik lakás, ahol lakom, és már sok éve vagyok a családom nélkül. Nemcsak egyedül éltem sok éven át, de egyedül is utaztam. Igen, van egy saját vállalkozásom és nem fogok éhen halni egy férfi nélkül. És igen, elég talpraesett vagyok ahhoz, hogy a legtöbb dolgomat elintézzem egyedül. Igen, ki tudok cserélni egy villanykörtét, össze tudok rakni egy IKEA bútort, és össze tudom szerelni a hangfalakat a lakásomban. És igen, néha úgy érzem, hogy tökösebb vagyok egy csomó férfi haveromnál. De jól érzem magam ebben mindig?

Kedves urak, a válasz: Biztos, hogy NEM!

Ne értsetek félre, fontosnak és értékesnek tartom, hogy a nők manapság önállóak és erősek. Én vagyok az első, aki ítélkezik, ha egy nő eltartatja magát. De a 21. század túlzott feminista mozgalmai arra kényszerítenek minket, hogy multifunkcionális szupernők legyünk. Megtanultam mindennel bánni, mert muszáj volt. Ez nem jelenti azt, hogy nem végtelenül fárasztó néha. Vagy hogy egy nőnek nem esne jól, ha néha valaki levenné a sok terhet a válláról. A nap végére csak egy lány vagyok, aki oda szeretni bújni valakihez és valami olyasmit szeretne hallani mint: Itt vagyok, nem vagy egyedül!

Ezt úgy kell elképzelni mint egy nagy céget, amiben elméletileg megvannak a képességeid, hogy az összes részlegen helyt állj. Ez mégsem jelenti azt, hogy nincs szükséged munkatársakra, partnerekre, asszisztensekre vagy mentorokra. Mindannyiunknak megvannak a szerepei és szükségünk van másokra, akik kiegészítenek minket.

Csak mert képes vagy mindenre, az nem azt jelenti, hogy akarnod kell mindent egyedül megoldani.

Kedves férfiak, az tény hogy a modern világ többre tanított minket, minthogy csak a konyhában álljunk és kimossuk a szennyest.— hál istennek. De ez nem azt jelenti, hogy nem lehettek fontos részei az életünknek! Nem azt jelenti, hogy feleslegesek vagytok! Hisz Ti vagytok azok, akiknek széles vállainak nekidőlhetünk, nektek van a mély hangotok, amitől megremeg a térdünk. Ti tudjátok azt az érzést adni nekünk, hogy különlegesek és szexik vagyunk. Ti vagytok azok, akik azt az érzést adjátok nekünk, hogy biztonságban és otthon vagyunk, egy fáradságos nap után. Még a legmagabiztosabb nő is élvezi egy férfi figyelmét és csodálatát. Hisz a nap végére ez az ösztönünk és emberi természetünk. És hölgyeim: Nem kell hogy feminista szupercsajok legyünk ahhoz, hogy bebizonyítsuk, hogy van értékünk.

Mit is kezdenénk egy kicserélt villanykörtével és az emancipált önbizalmunkkal, ha senkivel nem oszthatjuk meg az örömünket…

szeptember 10th, 2018 Laura
About Agnes
Küldheted
Ugyfeleim
Kategóriák
Facebook
Instagram